Sanyi vagyok, 6 éves tacskó, engem porckorongsérvvel műtöttek 2020 decemberében. A műtét után nem tudtam lábra állni, így a gazdikkal elkezdtük a fizioterápiát. A napi kezelés sok mindenből állt (többek között masszírozás, ingermasszázs, flexor-reflex gyakorlatok, bicikliztetés, illetve amint meg tudtam tartani magam az aktív torna is szép fokozatosan a része lett – ebben már nagyon ügyes vagyok közben, sokat fejlődtem…). Azt mondták azért van szükség erre a sok mindenre, hogy az idegpályáim regenerálódni tudjanak, illetve, hogy meg tudjam erősíteni a hátizmaimat, hogy erősebb legyek és stabilabb legyen a gerincem.
Szerencsére a gazdijaim nagyon odafigyelnek rám, lelkesen megtanulták a házi feladatokat és sokat gyakoroltunk, hogy újra lábra tudjak állni (néha kicsit megmakacsoltam magam, de én is serényen együttműködtem velük… :). Bő fél évvel a műtét után sajnos egy másik helyen is lett egy porckorongsérvem, amit szintén megműtöttek. Ezután is volt egy-két nehéz hetünk, de itt már hamarabb lábra tudtam állni és azóta is szorgalmasan edzünk és gyakorolunk a gazdikkal és Gabival is, hogy jó formában maradhassak ezután…

Zsömi vagyok, 5 éves golden retriever. 1 éves koromban megállapították, hogy a jobb könyökízületem diszpláziás, meg is operálták. Mire Gabihoz kerültem a sok macera és fájdalom miatt is már nagyon mérges voltam és nem szerettem, ha hozzám nyúlnak, néha a fogaimat is megmutattam, hogy lássák, hogy komolyan gondolom. A fizio először nem tetszett, sok bizonytalan és fura hangú eszközre próbáltak ráhívni, de én nem mentem, így inkább a medencébe “ugrottam be”. Itt is egy kicsit féltem, de a vizet nagyon szeretem és az úszásra koncentráltam, így már enyhült kicsit a mérgem is, Gabival is összebarátkoztunk, csurom vizes jó barátok lettünk. (Közben a gazdik is egy kicsit beszigorítottak és kiképzőhöz is elvittek, hogy megtanuljam, hogy kell helyesen viselkedni.) Aztán már a szárazföldön is egyre több mindent hagytam nekik és végül engedtem a csábításnak és az aktív tornát is kipróbáltam. Kicsit döcögősen ment az elején, kellett hozzám kis türelem, de szép lassan egyre bátrabb lettem és mára már nagyon sok eszközt kipróbáltam és már kitűnően tudom a feladatokat, hogy a jobb mellső lábamra gyúrjak. Sajnos a könyököm a mai napig nem gyógyult meg teljesen, minden évben elvisznek valamilyen szurira a dokihoz, de már ott is nagyon szépen hagyom magam. Ezeknek köszönhetően jól tudom használni a lábam, csak néha bicegek kicsit, amikor olyan időjárás jön, vagy véletlenül a gazdi nem veszi észre és végre meg tudom kergetni picit a postás bácsit…