PORCKORONGSÉRV (Discus hernia):

A porckorong a csigolyatestek között található rugalmas korong, amely fontos szerepet tölt be a támasztó-mozgató szervrendszerben. Két részből áll: a belső magból (nucleus pulposus), amely magas víztartalmú és a körülötte elhelyezkedő rostos gyűrűből (anulus fibrosus).
Idővel a porckorongok elfajulhatnak (meszesedés, vízveszteség) és akár egy rossz mozdulat hatására elődomborodhatnak vagy előeshetnek.
Innen következik, hogy két fajtáját különböztetjük meg.
A Hansen I. típusú, amikor a rostos gyűrű átszakad és a rugalmas mag kitüremkedik, nyomatást gyakorolva a gerincvelőre és/vagy gerincvelői idegekre.
A Hansen II. típusú, amikor a rostos gyűrű még nincs átszakadva, de már meggyengült, így a rugalmas mag belülről nyomja és ezáltal a gyűrű kidomborodik és némileg nyomhatja az idegeket.
A tünetek kialakulhatnak lassan, napok alatt (ilyenkor azt tapasztalhatjuk, hogy a kutyánknak fájdalmai vannak, nem ugrál fel-le, nehezebben áll fel, mozog, vagy merevebben tartja a nyakát, a háta bizonyos területéhez hozzáérve elhúzódik a görcsös fájdalom miatt) vagy akár egy hirtelen mozdulat után is (ilyenkor fájdalmának hangot adva felsír és nem áll lábra, illetve fókaszerűen húzhatja magát).
Bármely tünet előfordulásánál érdemes rögtön állatorvoshoz fordulni, aki fizikális, neurológiai vizsgálattal, illetve különböző képalkotói eljárások után (CT, MRI) felállítja a diagnózist. Bizonyos, nem súlyos esetekben lehet konzervatív kezelést is folytatni (gyógyszerek és fizioterápia). De minden súlyosabb esetben a megfelelő műtét a gyógyulás első lépése, aminek az időzítése szintén nagyon fontos (súlyosságtól függően 24-48 óra az ideális). Műtét után kiemelkedő szerepet kap többek között a fizioterápia a rehabilitációban. A fizioterápiát a legérintettebb fajtákon (tacskó, francia bulldog, mopsz, spániel, beagle) már prevencióként is elkezdhetjük, hogy csökkentsük a betegség kialakulásának esélyét. Ilyenkor a különböző instabil feladatokkal meg tudjuk erősíteni a gerinc izmait. Egyéb technikákkal enyhíthetjük a fellépő fájdalmakat, illetve javíthatjuk az esetleges reflex romlásokat.
Rehabilitációnál (műtét után) a végtagok nem használatából adódó izomsorvadás megállítása, a mozgáskoordináció helyreállítása, a reflexek, az ízületi mozgáspályák visszanyerése, valamint a különböző testrészek megerősítése a cél. Ezeket különböző eljárásokkal érhetjük el (masszázs, ingermasszázs, flexor-reflex gyakorlatok, passzív kimozgatás, koordinációs feladatok, stb.). Állapottól függően egyéb terápiákat is bevethetünk a küzdelembe: lézer, terápiás ultrahang, akupunktúra, hidroterápia, stb…